Hinni akartam, s hittem neked, szeretni akartalak, s szerettelek.Boldog akartam lenni, boldog voltam, az össze gondolatom neked meggyóntam.Ez volt a hiba, tudom már, minden egyes mondatér és szóér kár.Azt gondoltam, együtt boldogok leszünk, de csalódnom kellett, mert elhagytál, s ezzel hatalmas bánatot okoztál.
azt hittem nekem te vagy az igazi,s, hogy nem fogsz fájdalmat okozni és siratni.De be kell látnom nagyot tévedtem,mert neked és nekem már nem közös a végtelen!Igaz szerelmet érzetem irántad,de már nem vagy nekem, és ezt a hiányt nem kívántam!Szereteted sosem mutattad ki igazán,csak nekem fájt ez, a pokol adott vígaszán.Szívem megégette a parázsló tűz,rossz gondolatok, mit az idő majd elűz!Csak egyetlen bűnöm van, ami még most is emész ;szeretlek téged, ennyi az egész!!!!
Azt hitted játszhatsz velem,azt hitted tiéd mindenem. Tiéd a szivem a testem,de másra nem kelletem. Csak a magányos éjszakára,s hogy utána mondhatod ITT A VÉGA DRÁGA!!!Most azt hiszed te vagy a KIRÁLY Újabb strigula és már mész is tovább! De majd Téged is megtanit az élet szeretni és remélem akkor majd te fogsz SZENVEDNI!!"
Ne állj zokogva síromnál;Nem vagyok ott.Nem alszom.De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.Én vagyok a napfény az érett gabonán.Én vagyok a szelíd őszi eső.Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,Ott vagyok minden hangban veled,A csendesen köröző madár szavában, de énvagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.Ne állj hát zokogva síromnál;Nem vagyok ott.Nem haltam meg.
Ne sírj! Legyen színed az ártatlan fehér, A tüzes vörös, vagy a hideg kék, De a feketét ne válaszd! az az enyém. Legyen álmod a felhőkkel szállni, Lobogó lángokkal táncot járni, De az éjszakáról ne álmodj! az az enyém. Válassz vidám dalt, s táncolj, Felejtsd el minden bánatod, A sírás nem a Te reszortod... az az enyém...
Tedd, amit tenned kell, ha menni akar, engedd el. Ez a szerelem már rég nem tiszta, ahogy a folyó sem fordulhat vissza. Engedd őt is előre menni, s ne akard többé már szeretni. Az ő szíve már rég nem a tied, hát engedd ki szívedből szívét, Mert ha nem teszed, a tiéd csendben megszakad.
Egy búcsúcsóktól ég a szám, ennyi maradt nekem már. Elmentél, végleg egyedül hagytál, nem maradt más, csak a magány. Nélküled, fáj a lélegzet, nincs már jó, mit éreztem. Kellene még, hogy velem maradj, még egy csókot adhassak. Nem kéne még, hogy elmenj, értsd meg, nekem örökre kellesz.
Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell... Hívj engem. Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled. Ha egy nap el akarsz futni... Ne félj engem hívni. Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg... De futhatok Veled. Ha egy nap senkit sem akarsz hallani... Hívj engem. Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben. De ha egy nap hívsz... És nincs válasz... Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, nekem van Rád szükségem."
Egy arc,egy testemléke nem eresztkönnyek arcomonelengedni fáj - nagyonegy arc, egy testillata testemenemléke itt, velem.Két test,egylélek:egy vagyok Veled.
Tedd, amit tenned kell, Ha menni akar, engedd el! Ez a szerelem már rég nem tiszta, Ahogy a folyó sem fordulhat vissza, Engedd őt is előre menni, S ne akard többé már szeretni. Az ő szíve már rég nem Tiéd, Hát engedd ki szívedből szívét, Mert ha végleg ott marad, A Tiéd csendben megszakad."
Bízni valakiben, ki azt mondja szeret, bízni valakiben, kit te is szeretsz. Hinni a szép szavakat, hinni abban, hogy sokáig tart. Ez egy reménytelen álom, bár bízom benne, egyszer megtalálom. Ha megtalálom, soha többé nem engedem, hisz tudom, hogy ő lesz, kit örökké szerethetek.
Egy barátság véget ért, mi szép volt megszakadt,
Két ember búcsút int, a szívükben csak emlék maradt!
Most fáj a szó, mely kimondja nincs tovább,
Könnyes a szem, és az út is mostohább!
Egy barátság véget ért, a Napfény halványan ragyog,
Két ember ember sóhaja száll a szélben,
Nem folytatódnak a régi kalandok.
Megáll az idő, búcsúcsók az arcra,
S két ember egymástól, örökre elszakad, máshol keresik boldogságukat!
Halk köszönet a boldog percekért, mellyel széppé tette létüket,
S mindazért mi összetáncolta érző szívüket!
| | Egy emlék mely ma is fáj még. Egy szó mit itt hagytál rég. Egy levél melyet nekem írtál. Egy könnycsepp mikor olvasom hát. Egy könnycsepp érted,a rég volt szépért,a visssza nem térő érzésért. Egy remény,hogy malyd eljössz, s ujra itt leszel. Egy csok melyel rolad emlékezem. Egy gyönyörü pillanat melyet elfelejteni nem tudtam soha. Egy álom. Egy érzés. Egy porba hulló kérés.
SZERESS ÖRÖKRE S NE FELEDD ,HOGY KI VAGYOK AKKOR SE HA MÁR ÉN NEM VAGYOK!!!!!
|